CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!
ÜDVÖZLÜNK A WEBOLDALUNKON!
AZ OLDALRA CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEK LÉPHETNEK BE.

SÖRKALAUZ

A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba oszthatjuk.

Az első ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja, amelyet manapság már csak Belgium egyes tájain főznek, ahol az erjesztést vadon élő és kizárólag az adott tájékon előforduló élesztőtörzsekkel végzik, valamint 30-40% búzát és a szokásosnál akár 6-10-szer nagyobb mennyiségnyi komlót adagolnak.
Az előzőnél nagyobb csoportot képviselnek a felső erjesztésű sörök. Nevüket onnan kapták, hogy az erjesztés során az élesztő a sörlé tetején lebeg. Elsősorban Nagy-Britannia területén, és a házi sörfőzdékben elterjedtek. A felső erjesztésű sörök erjesztésére jellemző még, hogy viszonylag rövid ideig, közel szobahőmérsékleten (kb. 10-21°C) megy végbe, és az élesztő egyes melléktermékei benne maradnak a sörben, különleges gyümölcsös, olajos ízt adva az italnak. E sörök rendszerint árpából készülnek, és az alapanyag pörkölésétől függően lesz a sör sötétebb vagy világosabb (ha nem pörkölik).
A harmadik, és egyben legmodernebb csoport az alsó erjesztésű sörök köre, amely a XIX.sz-tól tört előre, és mára a legelterjedtebb, és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő az erjesztés során a sörlé aljára süllyed, az erjesztés viszonylag alacsony hőfokon (6-8°C), az érlelés pedig minimum egy hét 0°C körüli hőmérsékleten történik. Fontos jellemző, hogy e sörök főzéséhez a komló meg nem termékenyített nőivarú virágát használják, és a fejtés előtt általában pasztörizálják, azaz 1-2 percre 70°C-ra melegítik őket, hogy a sörben található mikroorganizmusok elpusztuljanak.
 


Spontán erjesztésű sörök:

Lambic
A legismertebb spontán erjesztésű sörfajta. Ez a fajta a 15. században született, hazája Belgium. Nevét Lembeek faluról kapta, ahol először készítették. Nagyon száraz, kissé savanykás, szinte szénsavmentes, gyümölcsös aromájú sörfajta, amelyet fogyasztanak magában, de sokszor ízesítve is, így különböző alfajták jöttek létre. Ilyen például a Faro, a cukrozott és kevert Lambic, a Kriek, ami meggy, a Framboise, ami málna hozzáadásával készült, és a Geuze, ami különböző évjáratú és fajtájú Lambic-ok keveréke. Gyakori ízesítő anyag még az őszibarack és a feketeribizli.

Faro 

Egy igen különleges, ritka sör, mely a Lambic család tagja. Belgiumból származik ez a markáns édes-savanyú, gyümölcsös sör, melynek viszonylag alacsony az alkoholtartalma (2-5%). A Faro-t cukorral, melasszal vagy karamellel édesítik, színe általában az aranytól a halvány borostyánig terjed. Gyakran pasztörizálják, hogy elkerüljék a hozzáadott édesítők erjedését. Nagyon ritka, nehezen beszerezhető sörkülönlegesség.

Gueuze

Szintén egy különleges sörtípus és szintén a belga Lambic típushoz tartozik. Tulajdonképpen nem más, mint az új és a régi Lambic Ale-k keveréke, azaz egyesíti magában a fiatal Lambic élénkségét és a régi Lambic karakteres ízét. Színben az aranytól a borostyánig terjed, ízben fanyar némi édeskés beütéssel. Sok változata létezik attól függően, hogy a két Lambic Ale milyen arányban található meg benne. A második erjedés a palackban történik (mint a pezsgőnél), ezért erősen szénsavas. A palackban történő érlelés 6 és 9 hónap közé is tehető, míg eltarthatósága szintén jelentős, akár 5 év is lehet.
 



Felső erjesztésű sörök:

Ale
Az egyik legismertebb felső erjesztésű sör az Ale, brit sörfajta, melynek színe a világos sárgától a sötétebb rubinig, szinte feketéig terjed. Átlagos alkoholtartalma 4-8%. Altípusai közé tartozik a száraz Bitter Ale (ezen belül a barna Brown Ale és a világos Pale Ale), az édes Cream Ale, a whisky ízére emlékeztető Scotch Ale, a vöröses színű Irish Red Ale. Felső erjesztéssel készül az édeskés, testes, "fekete" Stout, és a sötét színű, kissé csokira emlékeztető ízű Porter is, amely a téli hónapok itala.

Bitter Ale 

Avagy keserű Ale, mely Nagy-Brittaniából származik. Kesernyés ízű, alacsony alkoholtartalmú, üdítő hatású sör. Eredete egészen a gyarmati időkig nyúlik vissza, amikor a hosszú tengeri utazásokra erősen komlózott söröket főztek, amelyek hosszú ideig elálltak. Színük a vörösréztől a bronzon keresztül egészen a rubinig terjed. Minden kétséget kizáróan az egyik legáltalánosabb Ale Nagy-Britanniában. Több fajtájuk ismeretes, ide tartozik többek között az ESB (Extra Special Bitter) és a Special Bitter is.

Brown Ale

Tradicionális észak-angliai barna Ale, mely elsősorban az angol bányavidékek közkedvelt söre. Erősen maláta ízű, testes, karakteres, viszonylag alacsony alkoholtartalmú (4-5%) ital, ideális az ottani csípős időjárás mellett. Színe a vöröstől a kávé barnáig terjed.

India Pale Ale (IPA) 

Tradicionális angol sör, történetéről a neve árulkodik. A Brit birodalom koronagyarmata India volt. Az ottaniaknak főzték ezt az Ale-t, méghozzá úgy, hogy a hosszú tengeri szállítást, klí­maváltozást kibírja. Jellemzője a magas komlótartalom, a keserű íz és a testesség. Színe a mézaranytól a rozsdavörösig, bronzig terjed.

Pale Ale

A XVIII. századi Angliából származó Ale. Jellemzőiben szinte teljesen megegyezik a Bitter-el. Általánosan elfogadott, hogy a palackozott Bitter-t nevezik Pale Ale-nek. A világos Pale Ale színe változatos, az egészen világostól a rozsdáig, sötét borostyánig terjed. Ízük általában könnyed, édes, hiányzik belőlük a komló keserűje.

Belga erős Ale

A belgiumi Moortgat sörfőzdéből származó erős, világos, fehér Ale, a Duvel egy tipikus példája ennek az alfajnak, melynek különlegessége a háromszintes erjesztés (melegerjesztés, hidegérlelés, utóerjesztés palackban), valamint a felhasznált különböző élesztők. Általában szűretlen sörök, alkoholtartalmuk a belga sörök között is kissé magasak, 8%-12%. Jellemzően a belga erős Ale sörökben alkalmaznak a komlótól különböző fűszereket is, úgy, mint koriander, keserű narancs héja, curacao, kakukkfű, így ízük kiegyensúlyozott, zamatos, fűszeres.

Strong Ale / Old English Ale

Rendkívül erős, testes felsőerjesztésű Ale. Színben a világos borostyántól a sárgásbarnáig, illatban a mandulától a krémes, édesig terjed. Általában keserű, de nem túl komlós.

Mild

Angol Ale, alacsony, 4% körüli alkoholtartalommal. Jellemzőjük a felhasznált kevés komló, így a kesernyés, komlós íz hiánya. Színük változatos, az egészen világos aranytól a bronzig terjed.
 

Stout

Angol/ír eredetű Ale, mely rendkívül széles skáláját öleli fel a testes, sötét felsőerjesztésű söröknek. A Porternél erősebb, friss ital, ízben a száraztól a bársonyoson, pörköltön keresztül egészen az édesig, krémesig, csokisig terjed.
Altípusai:

Porter 

A Stout egy változata ez a felsőerjesztésű Ale. Színvilága a sötét borostyántól a rézvörösön keresztül egészen feketekávéig terjed vörös beütéssel. Az egyik legzamatosabb, legjobban élvezhető Ale, íze édes, pörkölt aromával, mely feleleveníti az étcsokoládét, a kávébabot és még a sült almát is. Kifejezetten a hidegebb hónapok itala, sosem szabad hűtve fogyasztani.

Barley Wine 

Árpabor. Már a neve is sokat elárul erről az igen erős Ale-ről. Alkoholfokukban (8-10%) közel állnak a borokhoz. Színük az aranytól egészen a csokoládé-barnáig terjed, aromájuk igen karakteres, édes. Érlelési idejük hosszú, akárcsak az eltarthatóságuk, amely 10-15 év is lehet.

Saison / Sezones 

Jellegzetes belga sörfajta. Az utóerjedés a palackban történik. Egyik jellemzője a különböző fűszerek, gyógynövények használata.

Scotch Ale / Scottish Ale / Wee Heavy 

Az egyetlen sörtípus, melyet a Skót whiskyhez hasonlíthatunk. erősen malátázott, testes Ale, sötét-borostyán és vörösesbarna színvilággal. Jellegzetes ízét és színét az erősen pörkölt árpamalátának köszönheti.
 

Trappist

 A trappista sörök a fennmaradt valódi Trappista kolostorokból származnak. Erős, magas alkoholtartalmú, téglavörös-mahagóni színárnyalatú sörök. Különleges, gyümölcsös ízük van, mely a speciális erjesztési módnak köszönhető. Alkoholtartalmuk 5-10% között van, az erősséget az Enkel, Dubbel és Tripel elnevezésekkel jelölik. Jelenleg már csupán fél tucat Trappista sörfőzde található Európában, hat Belgiumban(Achelse Kluis, Abdij St. Sixtus – Westvleteren, Chimay – Scourmunt, Orval, Rochefort – Saint Remy, Westmalle), egy pedig Hollandiában(La Trappe- Koningshoeven).
 



Alsó erjesztésű sörök:
A Lager sörök egyik legismertebb típusa a Pils sör, amely az elsők között volt sikeres az alsóerjesztésű sörök kategóriájában. Nevezetes alsó erjesztésű sör a Bock sör is. Ez a sör a XIII-XIV. században született, Alsó-Szászországban. Nevét Einbeck településről kapta. Valószínűleg eredeti neve Beck volt, csak a bajor akcentus változtatta Bock-ká.
 

Pils / Pilsner / Pilsener

A Pilseni sör 1842-ben született, a csehországi Pilsenben. Mai minőségének elérésében nagy szerepet kaptak a bajor serfőző mesterek is. A Pils 1872-ben lett divatos sör Berlinben, és így lett előbb a németek, majd egész Európa egyik legkedveltebb söre. Fontos jellemzői az igen magas komlótartalom, és a tartós habkorona. A pilseni aranyszínű, illatos, virágos bukéval rendelkező, lágy és elegánsan száraz, komlós utóízű világos sör, amelynek alkoholtartalma 4-5%. Az eredeti pilseni fő alapanyagai a lágy pilseni víz, a zateki komló, a maláta, és a sörélesztő. A főzés ideje hagyományosan 12 óráig tart, amelyet 6 hetes érlelés követ.

Bock / Bok

Alsóerjesztésű német eredetű (Einbeck és környéke kb. XIII-XIV. sz.) baksör. A XVI-XVII. században Németország első számú söre volt, és 1612-ben már Münchenben is készítik. Az eredeti Bock fő alapanyaga azóta is a müncheni maláta. Alapanyaga 1/3 rész búza, és 2/3 rész árpa. Ez utóbbi több fajta, pörkölt illetve kevésbé pörkölt szem keveréke. Hagyományosan a tavaszi hónapokban fogyasztott édesen malátás, és gazdag illatanyagú Lager sör, amelynek színe a fehértől a sötétbarnáig terjed, és alkoholtartalma általában magas, 6-8%. A sör csak enyhén kesernyés a kevés komló használat miatt, amelyet ráadásul 45 percig főznek a használat előtt. Több alfaja van, ilyen például a Bock erősebb, magasabb alkoholtartalmú és testesebb változata a Doppelbock, és az Eisbock fajta, amelyet úgy készítenek, hogy a sörben levő víz egy részét lefagyasztják, majd kiszűrik, hogy koncentráltabb ízt érjenek el.

Dry Beer

Az Egyesült Államokban és Japánban népszerű száraz sör. Rendkívül tiszta, semleges ízű, tulajdonképpen teljesen jellegtelen Lager. Legjobb tulajdonsága, hogy oltja a szomjat.

Helles

Az igazi müncheni, bajor sör. Kifejezetten világos, 5% alkoholtartalmú Lager. A Pilsnél alacsonyabb a komló-, de magasabb a malátatartalma.

Schwarzbier

 Alsóerjesztésű, különösen sötét sörfajta, mely elsősorban Németországban és Japánban közkedvelt. Ízére a pörkölt maláta dominanciája jellemző, étcsokoládés beütéssel. Alkoholtartalmuk 5%.

Kellerbier

Szűretlen német lager sör, amit a sörfőzdék csapjaiban, pincéiben csapolnak. Ízük erősen komlós.

Marzen / Oktoberfest

A németországi München-ből származó Lager sör, mely ismeretes Oktoberfest sörként is. Neve a márciusra utal, ez volt az a hónap, amikor még sört lehetett főzni, melyet a nyár folyamán hideg barlangokban, pincékben tároltak. Amikor szeptember végén az új sört elkezdték főzni, a megmaradt márciusi söröket fesztiválokon fogyasztották el, így alakulhatott ki a müncheni Oktoberfest is. Közepesen testes, csábítóan édes-malátás ízű sörök. Színviláguk a narancsostól a vörösrézig terjed, alkoholtartalmuk minimum 5%, de inkább magasabb.


 
Hibrid, különleges eljárással készülő sörök

Búzasör (Weizen / Weissbier / Wheat)

Vannak olyan fajták is, amelyekben keveredik az alsó- és a felső erjesztésű sörök készítésének egy-egy eleme. Ilyen például a búzasör, amely eredetileg felsőerjesztésű sörfajta, de néha a jobb érés érdekében alsóerjesztésű élesztőt is adnak hozzá. Emellett erjedés közben spontán tejsavas erjedés is történik. Ez a sör eredetileg német típus, amelynek észak-német, és dél-német változata is ismert, mára azonban már máshol is elterjedt. Nagy múltra tekint vissza, hiszen valószínűleg a bajor kolostorokban jóval előbb készítettek búzasört, mint árpasört, csak akkor még nem elegyítették a két gabona malátáját. Ma már ez a sör nem feltétlenül tisztán búzából, hanem minimum 50% búzamalátából (a maradék maximum 50% árpamaláta) készül, természetesen víz, komló, és élesztő hozzáadásával. Ízesítőanyagokat nem tartalmaz. Fanyar, száraz sör, amelynek színe a világossárgától a sötét sárgáig terjed. Van szűrt, és szűretlen változata is, a szűretlent Hefe Weizennek, a szűrt változatot Kristall Weizennek hívják. A búzasörbe hagyományosan semmit nem szabad beletenni! Régen citromszelettel vették el a gyártáshibából eredő mellékízt, de mára a gyártás tökéletesedett és a közhiedelemmel ellentétben NEM VALÓ CITROM semelyik búzasörbe! Régiótól függően viszont szokták keverni pl. kólával, fantával, stb.
A búzasör fogyasztásának külön szabályai vannak: fontos, hogy lassan töltsük ki a ferdén tartott pohárba, mert itt nagyobb a túlnyomás a palackban, mint az árpasör esetében. Kitöltés után pedig a szűretlen söröknél az üveg aljára leszállt üledéket fel kell keverni és szintén a pohárba tölteni. Mindig akkora poharat válasszunk, amekkora az üveg. A németek általában fél literes, magas, keskeny korsókban fogyasztják kedvenc búzasörüket 10-12°C fogyasztási hőmérsékleten.

Wit / White

Belga fehérsör (búzasör). Főzésükhöz a malátán, komlón, vízen és élesztőn kívül felhasználhatnak zabot, különböző főszereket (pl. koriander) valamint kuraszo narancshéjat.
 

Alt / Altbier

Szintén német születésű és felsőerjesztésű sör az Alt vagy Altbier, ám több héten keresztül, igen alacsony hőmérsékleten tárolják, akárcsak az alsó erjesztésű fajtákat. Ez a sör az észak-német városok sajátja, leghíresebb a düsseldorfi alt sör. Bronz vagy sötét réz színű, csípősen kesernyés és enyhén fanyar ízű sörfajta, amelynek alkoholtartalma 4-5%. Mivel a tárolása is alacsony hőmérsékleten történik, kissé lehűtve fogyasszuk, thumbler pohárban.

Kölsch

A Kölsch is német eredetű, és az alacsony tárolási hőmérsékletben tér el a szokásos felső erjesztésű söröktől. Kölschnek kizárólag azokat a söröket nevezik, amelyek Kölnben, vagy a város közvetlen környékén működő 24 sörgyár valamelyikében készültek. Kölnben egyébként hivatalosan 1438 óta főznek sört, az 1500-as években pedig a városi tanács átveszi a serfőzés monopóliumát, és így a kölni sör töretlen fejlődésnek indul. A Lager sörök előretörése és a háborúk visszaszorítják a Kölschöt, de a város újjáépítésével megint híressé lett, és ma is közkedvelt. Ez a sör nagyon világos aranyszínű, illatos fajta, amelynek lágy, gyümölcsös, enyhén malátás íz aromája, és kb. 5%-os alkoholtartalma van. Fogyasztása is jellegzetes: szülővárosában két deciliteres pohárban, füles tálcán szolgálják fel. Legjobb akkor, ha 6-8°C-os hőmérsékleten fogyasztjuk.

Gőzsör (Steam Beer / Dampfbier)

A Steam Beer (Gőzsör), amely az előzőekkel ellentétben alsó erjesztéssel készül, de a felsőerjesztésű sörökre jellemző hőmérsékleten, azaz közel szobahőmérsékleten (16-21°C) erjesztenek. A gőzsör az USA-ban alakult ki. A magas hőmérsékletű erjesztés oka az, hogy kialakulásakor a születő Egyesült Államokban még nem igazán lehetett hűtőberendezéshez, vagy jéghez jutni, ezért csak így tudták megoldani a készítést. A gőz elnevezés egyébként erre a XIX.sz-i készítési technikára utal, amelyet egyes fajtáknál, pl. az Anchor Steam Beer készítésénél ma is a hajdani módszerek szerint végeznek például Németországban. A gőzsör az aranysárgától a borostyánszínűig terjedő, lágy aromájú sörfajta, melynek alkoholtartalma 4-5%. Fogyasztása 4-6°C hőmérsékleten, egyenes vonalú sörös pohárból vagy füles korsóból történik.

Smoked Beer / Rauchbier

Ezek a füstölt sörök egyaránt lehetnek Ale-ek és Lager-ek is. Füstös aromájukat, ízüket a kemencében szárított árpamalátától kapják. A Németországi Bamburgban a serfőzők bükkfát használnak a kemencék tüzeléséhez, míg Amerikában inkább a hikori-, alma-, éger- és juharfa a jellemzőbb, néhány esetben pedig tőzeglángot használnak.

Seasonal / Winter / Christmas Beers

Speciális, szezonális sörök, mely meghatározott alkalmakkor kerülnek forgalomba, így például Karácsonykor vagy Húsvétkor. Általában jellemző rájuk a speciális fűszerek használata (szerecsendió, fahéj, koriander, gyömbér).

Alkoholmentes sörök

 A normál sörök esetében a cefre szárazanyag-tartalma 11 százalék körül van, az alkoholmentes sörök viszont 6 százalékos sörléből készülnek. Minimális alkoholt egyébként, (legfeljebb 0,5 térfogat százalékot), az alkoholmentes sörök is tartalmaznak.